Máriapócsi görög katolikus templom

A Szent Mihály-templom avagy máriapócsi kegytemplom híres Mária-búcsújáró kegyhely, amely 1696-ban vált ismertté a könnyező Szűz Mária révén, amikor egy liturgia alatt a pici pócsi fatemplomban a hívek arra figyeltek fel, hogy könnyezik a Szűzanya képe.

1676-ban Csigri László pócsi bíró fogadalomból a török rabságából történt szabadulásának emlékére egy Szűz Mária kegyképet készíttetett. A képet Papp Dániel helyi görög katolikus lelkész öccse, Papp István festette 6 magyar forintért. Mivel Csigri nem tudta kifizetni, végül Hurta Lőrinc vette meg és ő is adományozta a helyi görög katolikus közösségnek, akik a templomukban helyezték el.

1696. november 4-én liturgiavégzés közben úgy vették észre, mintha a kegyképen Mária szeméből könnyek folynának. Az esemény két hétig tartott folyamatosan, majd kisebb megszakításokkal egészen december 8-ig, miközben gyorsan híre ment szerte az országban. I. Lipót király neje ekkor Bécsbe vitette a képet, hogy maga is láthassa. Az utaztatás közben Bárcán, Kassa közelében három másolatot is készítettek róla. Ezek egyike a kassai Jézus-társasági templomba került; a másik a Sáros megyei kisfalusi kápolnába; a harmadik pedig visszakerült Pócsra, míg az eredeti Bécsben maradt (ma is ott van).

1715. augusztus 1-jén, 2-án és 5-én a pócsi másolat is könnyezett, amivel az eset kivizsgálására felállt bizottság megállapította, hogy Szűz Mária csodás könnyei másodszor is megszentelt hellyé tették a templomot. 1905-ben újra könnyezett ez a kép.

Máriapócs a történelmi és a mai Magyarországnak is az egyik legismertebb búcsújáróhelye. A kegyhelyet kisebb-nagyobb csoportokban az egész év folyamán látogatják, nagy búcsúja azonban háromszor szokott lenni: július 20-án, azaz Szent Illés napján, augusztus 15-én, azaz Nagyboldogasszony napján és végül szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján.