Szinevéri-tó

A Szinevéri-tó (ukránul Озеро Синевир) az Északkeleti-Kárpátok legnagyobb tava, a Talabor folyó völgye fölött, a tengerszint felett 989 méter magasan, a Tóhegy lábánál található. Kb. 10 ezer évvel ezelőtt, a Würm-glaciális után alakult ki a folyómedret elzáró földcsuszamlás következtében. Három forrás táplálja vízével. A tó területe 4–7 hektár, közepes mélysége 8–10 m, legnagyobb mélysége 22 m. A tó méretei az évszaktól és a vízhozamtól függően változnak. A víz hőmérséklete 12–18 °C, itt honos a szivárványos, folyami és tavi pisztráng. Vízinövények csak a part menti sávban élnek. A tó környékét bükkel kevert fenyőerdő borítja. A tóból lefolyó vizet a Szinevér patak vezeti a Talaborba.

Elnevezése ruszin eredetű. A ruszin Szinevir első tagja sötétkéket, utolsó tagja örvényt jelent. Ezt az elnevezést először a Felsőszinevérnél folyó Talabor folyóra használták, csak később vált a folyó fölött elhelyezkedő tó nevévé.

A Szinevéri-tó környéke 1989 óta természetvédelmi terület. A Szinevéri Nemzeti Park területe 40,4 ha, és 500–1700 méterrel a tengerszint felett húzódik a Gorgánok hegyeiben, ahol a Tisza jobb oldali mellékfolyója, a Talabor ered. A nemzeti park területén mintegy 800-féle növényfaj található meg, közöttük különlegességnek számít a görbe törzsű hegyi tölgy.

„Réges-régen az erdőkben szabad emberek éltek, akik vadászattal és pásztorkodással foglalkoztak… Ám ez nem tartott örökké. Jött egy úr, aki keservessé tette az itteni emberek életét. A legkisebb vétségért is szigorúan megbüntette azokat.

Nagy baj történt egyszer – az uraság birkáira farkasok támadtak, és egy Iván nevű pásztorfiúnak egyetlen állata sem maradt. Nekibúsult Iván. Úgy döntött, nem várja meg az uraság büntetését, ezért elbúcsúzott a kedvesétől, és messzi földre vándorolt, a kék tengeren túlra…

Ám nem találta helyét a pásztor a távoli országban, minden nap kiment a tengerpartra, messzi otthonára gondolva. Egyszer így sóhajtott fel: »Tenger, legalább egy szempillantást vess a Verhovinára, a szülőföldemre!«És abban apillanatban csoda történt: a földet hirtelen áttörte a tenger, és elmosta a gonosz uraságot a szolgáival együtt. A víz pedig mindörökre ott maradt, olyan kéken és tisztán ragyogva, akára »tenger szeme«.